Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A weboldalak, amiket korábban elmondtam nektek, SupremeMasterTV.com/max arra szolgál, hogy ha tudjátok, hogyan kell, akkor a számítógépeteket, vagy akár a SIM nélküli, kéznél lévő okostelefonotokat is beállíthatjátok a Supreme Master Television 40 kvadrillió képernyőjévé. Egy kvadrillió azt hiszem, az ezer trillió. És ez a fajta koncentrált, hatalmas, hihetetlen energia megáldja az otthonotokat, megáldja a környezeteteket, a falutokat, vagy a városotokat, és ha sok ember teszi ezt, az megáldja majd az országotokat, megáldja a világot. Így kevesebb katasztrófánk lesz. […]És kérlek, bátorítsatok mindenkit, hogy legyen vegán, mert a gyilkos energia a legrosszabb, ami lehet nekünk az életünkre, a világunkra nézve. Mert a gyilkos energia vonzza a gyilkos energiát. A hasonló a hasonlót vonzza. És előbb-utóbb katasztrófa, háború lesz, ami megöl minket, megöli a gyermekeinket, megöli a következő generációt, megöli a világunk gazdaságát, megöl mindent, amit becsben tartunk, becsülünk és szeretünk, még a szeretteinket is, persze. Tehát próbáljatok meg mindenkit arra ösztönözni, hogy legyen vegán.És aki most engem hallgat, kérlek, azonnal válj vegánná, így megmen- ted az életed, megmented a lelked. Ha vegánná váltok, és őszintén megbánóak vagytok, még ha csak egyszer hívtok is, esküszöm az egész Mennyre, a pokolra, a Földre és a Mindenható Istenre, hogy a Mennybe viszlek titeket. Legalábbis nem kerülsz a pokolba. Legalább újra ember leszel, ha nem vagy elég őszinte, vagy ha túl nehéz a karmád.Ha ezt megteszed, kérlek, akkor még mindig van reményünk arra, hogy megmentsük a világunkat. Különben, ha túl sok ember hal meg, túl sok a pusztítás, nem minden kormánynak van elég plusz anyagi fedezete, hogy újjáépítse az életed, hogy újjáépítse a faludat, a házadat. Talán fizikailag, anyagilag igen, de nem tudják helyrehozni a szeretteid elvesztését, a jó házadat, amelyben minden szép, kedves emléked van. Ez más. Utána nem ugyanazt fogod érezni. Örökre megmaradnak a sebhelyeid, amíg élsz.Kérlek, légy vegán. Nem miattam, nem miattam. Magadért, a világért, a bolygóért, a békéért és a megszabadulásodért. És persze fizikai értelemben a gyermekeidért. Felnőnek. Örökölniük kellene ezt a gyönyörű bolygót. De ha mindent elpusztítunk, akkor ők hogyan fognak élni? Lehet, hogy ez még nem zajlik a városotokban, ezért nem látjátok a pusztulást.De kérlek, nézzétek meg az interneten, annyi pusztítást fogtok látni. Olyan sok ember hal meg váratlan áradások, váratlan viharok, váratlan földrengések, mindenféle dolgok miatt. És váratlan új betegségek, vagy régi betegségek visszatérése, vagy talán gyógyíthatatlan betegségek jönnek, amelyek gyorsan terjednek, fertőzőek. Ó, szörnyű! Nem akarom elmondani a látomást, mert próbálom helyrehozni. Nem akarlak titeket megijeszteni sem, de kérlek, legye- tek most nagyon, nagyon éberek. Mindig gondoljatok Istenre. Legyen mindig készen a szívetek, hogy mindig a Mennyel, Istennel legyetek, dicsérjétek Istent, imádkozzatok, hogy védelemben részesüljetek. De neked magadnak megvan minden védelem, amire szükséged van, hidd el nekem.Ha csak erkölcsösen élsz, vegán vagy, őszintén hiszel Istenben, Buddhában, a Szentekben, a Bölcsekben, az Úr Jézusban és más Mesterekben, más Prófétákban, Béke Legyen Velük, akkor védve vagy. Ha kapcsolatban állsz az Univerzum Védelmező Erejével, akkor védve vagy. Különben nincs ház, nincs autó, nincs nagy bank, nincs semmi, ami egyáltalán megvédhetne téged. Nem Isten büntet minket, hanem a karmánk az, ami olyan helyzetekben materializálódik, mint a szörnyű árvizek, viharok, pusztító időjárás, földrengések, betegségek, világjárványok, stb. Mindezt azért tettük, mert nem emlékszünk Istenre. Nem emlékszünk arra, hogy összekapcsolódjunk a valódi bölcsesség, a valódi védelem, a valódi áldás, boldogság, a valódi jólét Forrásával, még fizikailag sem. „Keressétek először Isten országát, akkor minden megadatik néktek”.Emlékszem egy zsidó történetre. Hosszú, de rövidre fogom. Volt egy öregasszony. Egy gazdag hölgynek dolgozott. És a Pészah időben - a Pészah idő, az ünnep, annak emlékére, hogy átkeltek a tengeren Egyiptomból, és megszabadultak a rabszolgaságból. Mózes vezette őket. Szóval volt egy nagyon nagy ünnep. És abban a Pészah időben a gazdag asszony mindenféle dolgot és mindent, mindent előkészített, és lenézte a szegény asszonyt, akinek egyáltalán nem volt semmije a Pészah ünnepre. De mit tehetett az asszony? Nem volt neki sok mindene, ezért ment, és csak a patakban mosta a ruháit. De még mindig hitt Istenben, dicsérte Istent, meg minden. Nem arról volt szó, hogy a szegénysége miatt szegény lett volna a hitében is. Nem, nem, ő abszolút Istenimádó volt. Tehát ruhát mosott annál a gazdag asszonynál. És akkor jött egy öregember, aki megkérdezte tőle: „Ó, Pészah van. Készítettél már bőséges ételt és italt és szép ruhákat, mindent erre az ünnepre? A házadnak készen kell lennie, és bőséges ételben és mindenféle finomságban, amit a családoddal együtt ihatsz, ugye? Készen kell állnod, igaz? Már biztosan előkészültél, igaz?” Az asszony csak annyit mondott: „Dicsérem Istent, hálát adok Neki”. Ennyi. És akkor a férfi egyszerűen otthagyta, elment vagy eltűnt.A nő csak annyit mondott: „Dicsérem Istent, hálát adok neki”. Nem mondta, hogy igen, vagy nem. Csak annyit mondott: „Ó, dicsérem az Istent, hálát adok Istennek”. Mert a férfi úgy kérdezte őt, mintha mindent bőségesen előkészített volna a házban erre a fontos Pészah ünnepre. És ő csak annyit mondott: „Ó, hálát adok Istennek, dicsérem Istent”. Aztán amikor hazaért, látta, hogy a háza tele van mindennel! Akár, mint egy gazdag családnál szokott lenni, neki és a családjának. Ó, és persze az egész család letérdelt, hálát adott Istennek, dicsérte Istent, és élvezte mindezt.Az a gazdag asszony pedig mindig lenézte ezt a szegény asszonyt. Véletlenül arra járt, hogy megnézze, csak le akarta nézni a nőt, és valahogy gúnyt űzni belőle, vagy rágalmazni, hogy tudja, hogy nincs semmije, hogy aztán kinevethesse, vagy mondhasson valami rosszat, hogy megbántsa a nő érzéseit. De amikor a szegény asszony házához ért, mindent látott! Hűha, minden még bőségesebb, finomabb, szebb, mint amivel a saját házában a Pészah-ünnepre előkészült. Ezért megkérdezte az asszonyt: „Mi történt? Miért, miért?” Erre a szegény asszony, persze nagyon tiszta szívvel, őszintén elmondott neki mindent: hogy találkozott egy férfival, éppen mosakodott, mosott és takarított, kétkezi munkát végzett, és akkor jött az öregember, és kérdezett tőle ezt-azt a Pészah ünnepról, és ő csak annyit mondott, „Dicsérem Istent, hálát adok Istennek!” aztán amikor hazament, mindez ott volt neki.Szóval a gazdag asszony is meghallgatta ezt, és mivel mohó volt, hazament, hogy vigyen, amit csak tud, elment a patakhoz, és végzett egy kis kétkezi munkát, csak jelképesen, persze, ő soha nem dolgozott. Szóval csak csinálja, edényeket pucol, meg valami koszos felmosórongyot mos, vagy bármit csinál. És kijött a férfi, megjelent a férfi, és megkérdezte tőle: „Ó, Pészah van. Elkészítettél mindent, hogy hálát adj Istennek, és hogy együtt örülj a családoddal, és hogy megünnepeld a Pészah ünnepét?” Azt mondta: „Nem, szegény vagyok. Nincs semmim a házamban. Nem, nem, semmi. Kérem, adjon nekem valamit.” A férfi ezután egyszerűen elment. És amikor a nő hazajött, azt várta, hogy a házában mindenből több lesz, mint amije már volt, legalább annyi minden mint ami a szegény asszony házában. De amikor hazaért, minden eltűnt. Egyáltalán semmi sem maradt a házában úgy, ahogyan ő azt elkészítette. És ő csak siránkozott, toporzékolt és sírt.Miért ez a különbség? Mert ez az asszony nem őszinte. Nem igazán hisz Istenben vagy egyáltalán bármiben. Még ha akart is valamit, nem mondta, hogy „Dicsérem Istent ezért”, vagy „Imádkozom, hogy Isten adja meg nekem”, akár. Ő követeli. Mintha annak a férfinak oda kellett volna jönnie, hogy adjon dolgokat. Így persze nem kapta meg. Szóval látjátok, a szív fontos. Nem az, amiért mindig imádkozunk, vagy ha azt hirdetjük, hogy szeretjük Istent, vagy hiszünk Buddhában vagy Krisztusban. Tényleg mindezeknek kell lennünk. Az őszinteségnek kell lennünk. Ennek a vágyakozásnak kell lennünk. Egynek kell lennünk azzal, amit akarunk. Tényleg, mi vagyunk az „akarás”. Csak vissza akarunk menni a Mennyországba. Csak meg akarunk szabadulni, mert ez a legfontosabb.Mi hasznunk lenne abból, ha mindenünk meglenne, de amikor meghalunk, semmink sincs, és ezért a pokolra kell mennünk? Vagy akár egy alacsonyabb szintre, még nem is emberi szintre. Vagy még ha a Mennybe is jutunk, de csak nagyon rövid ideig maradunk a Mennyben, aztán vissza kell térnünk az élet és halál körforgásába, újra és újra körbe forogva, hogy mindenféle lényekké váljunk: még állat-személyekké, szenvedő állat-személlyé, pokol szellemekké, démonokká és minden ilyesmivé. Mi hasznunk származik ebből? Tehát a megszabadulás az igazi, a legjobb. Soha többé ne legyetek ennek az alvilágnak a rabszolgái. Ez a világ már... Egy pillanat, előbb megkérdezem, hogy elmondhatom-e vagy sem, csak egy pillanat. Majd visszajövök.Photo Caption: Szépség a végén túl
