Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Örülök, hogy ma ilyen tiszta hangon beszélhetek hozzátok, mert a Földön vagyok. A magasabb Énem persze magasabb szinten van, de nem vagyok éppen a szamádhi közepén, vagy mély, mély szamádhiban, hogy egyidejűleg ébren kell lennem a világban is, és ez némi erőfeszítést igényel. Nem az az erőfeszítés, hogy egy ma- gasabb szinten maradjak, hanem az, hogy egyensúlyt kell tartanom a magas Mennyek magasabb szintje és az itteni Földön, a nehéz Földön lévő alacsonyabb szint között – ez nagyon nehéz. És épp ezt említettem, azt mondtam: „Oké, most mennem kell, mert utána találkozóm van.” Találkozó volt ISTENnel és néhány Buddha Királlyal, és akkor megbeszéltük… Valójában ISTEN és a Buddha Királyok beszéltek dolgokról. És vonakodtam attól, hogy azt aznap vagy utána a Fly-in News-ban is közzé tegyem, mert vannak bizonyos dolgok… néhány közülük érzékeny téma. De talán mégis elmondom nektek, mert ha én nem tudatom veletek, ki mondaná el nektek? Ki tudná, egyébként is? Szóval talán miután beszéltem a róka-személlyel, valószínű még mindig nagyon, nagyon, nagyon vonakodnék közzétenni az ISTEN és néhány Buddha Király közötti találkozóról szóló információkat. De mégiscsak megfontolom, talán megteszem. Talán kihagyok néhány túl érzékeny kérdést, és elmesélek nektek néhányat. És az egyik téma azon a találkozón az volt, hogy néhány Buddha Király megpróbált segíteni nekem abban, hogy megszabaduljak a fanatikus szellemektől. Már nem sok maradt belőlük, de még így is, ha csak három vagy öt maradt is, a gyengébb, úgynevezett tanítványaimon keresztül még mindig rengeteg gondot okozhatnak nekem. Ez a helyzet. Szóval megpróbálták. Ez az egyik téma. A másik pedig az, hogy aggódnak a biztonságom miatt, és megmondják, mit tegyek, mit tegyek, hogy biztonságban legyek, vagyis hogy életben maradjak. Istenem. Ha nem a világ embereinek segítése miatt lenne, egyáltalán nem szeretnék itt életben lenni. Egyáltalán nem. Miféle világ ez? Még ti sem szerettek itt maradni. Sokan mondtátok ezt nekem. Nem azért, mert depressziósak vagytok vagy ilyesmi, hanem mert elegetek van belőle, és már kívül-belül megértitek a világot – hogy ez valójában csak egy nagy, nagy, hatalmas illúzió. És mert be kell keverednünk ebbe az illúzióba, hogy segítsünk másoknak, főleg az embereknek és a szegény állat-személyeknek, akiket csak azért bántalmaznak, kínoznak és ölnek, hogy az emberek néhány percnyi élvezetre tegyenek szert. Édes ISTENem. Igen, ISTEN sem akar megtartani egy ilyen világot. Így most a Mennyeknek, ISTEN Parancsa szerint, folyamatosan tisztogatniuk kell, ki kell szűrniük azokat, akik nem akarnak egy ragyogó, megvilágosodott, békés jövőben élni. Valahogyan ki kell őket szűrniük, hogy a jövőben csak azok a szent lények maradjanak, akik magas szintű spirituális megvalósításra tettek szert, bármilyen módon is. Legalábbis azok az emberek, akik őszintén, alázatosan és becsületesen hisznek ISTENben, megbocsátásért és segítségért imádkoznak, és mennyei lélekké válnak, például úgy, hogy többé nem esznek állat-személy húst, sőt, semmilyen apró élőlényt, rovarokat vagy… bárki is fogadta el, hogy az emberek ehetnek rovarokat. Bármely mozgó dolog egy élőlény. Csak arra gondolni, hogy megölik őket, hogy megegyék. Ó, ez olyan brutális, olyan embertelen. Ezzel nem lehet bejutni a Mennybe. A Menny lakói nem viselkednek így. Nem ölnek semmit, hogy egyenek. Nem harcolnak; nem háborúznak. Szerető, kedves, együttérző, irgalmas lények, szent lények, még az alacsonyabb mennyekben is már ilyenek. A magasabb Menny pedig már egy teljesen más kategória. Nehéz leírni őket. Egyszerűen tele vannak Fénnyel. Minél magasabb szinten vannak, annál nehezebb felismerni őket, meglátni őket, meglátni az alakjukat, mert egyszerűen olyanokká válnak, mint a Fény: ragyogó, szerető, jóságos energia, dicsőséges és gyönyörű, persze – ha egyáltalán láthatjátok az arcukat. És most, a fent említett konferencia miatt, néhány Buddha Király aggódik a biztonságom miatt, és megmondja, mit tegyek. Például az egyik Buddha Király azt mondta nekem, hogy kutya-személyekre van szükségem, hogy minden éjjel és minden nap megvédjenek. Más Buddha Királyok pedig azt mondták, hogy nem, elektronikus eszközökre van szükségem a biztonságom érdekében, mert Ő azt mondta: „A biztonság az első.” Azt mondta, hogy elektronikus eszközöket kell elhelyeznem a lakhelyem körül, vagy a lakhelyemen belül. A részletekről még nem kérdeztem. Épp most írtam le, úgy 10 főbb pontot. De például arról, hogy milyen elektronikai eszközökről van szó, nem kérdeztem meg egyetlen Buddha Királyt sem, mert az elektronikáról semmit sem tudok. Nagyon keveset tudok róla. Csak egy számítógépem és két telefonom van, amiken még SMS-t sem tudok küldeni. Megpróbáltam. Megtanultam, de aztán elfelejtettem újra, mert alig üzenek valakinek. Ráadásul az erdőben, még ha csak 100 méterre is vagy tőlem, a telefonom nem ér el téged. A telefonom nem küldene neked üzenetet. Vagy talán két nappal később, vagy sok órával később, vagy egyáltalán nem. Szóval, ez nagyon frusztráló. És a telefon néha nem működik. Nincs térerő, vagy azok, akiket hívni akarsz, nem kapnak jelet. És néha elég sok időt, órákat töltök azzal, hogy végre sikerüljön valakit máshol elérnem. Lehet, hogy az a személy is az erdőben van, vagy ilyesmi. Nem megy át. És ők a városokban is vannak. De valójában soha nem hívok senkit a városban. Nem hiszem. Ők a társadalomban élnek, vagyis a külvárosban, a város csendes szélén, vagy a városon kívül, valami ilyesmi, és néha nem kapják meg az üzenetemet, vagy nem fogadják a hívásomat, és újra, újra és újra meg kell tennem. Még soha nem üzentem senkinek, mert sokszor próbáltam a saját telefonommal. Két telefonom van arra az esetre, ha az egyik nem működik, vagy lemerül. Mindkettőt egyszerre próbáltam, aztán újra elfelejtettem, hogyan kell csinálni, mert nem szoktam gyakran. Egyáltalán nem csinálom. Ezért. Leginkább csak a számítógépemen dolgozom. Egy pillanat. Megnézem, mire emlékszem még. Igen, már hajnali 5 óra volt, egész éjjel egy percet sem aludtam, próbáltam befejezni a munkámat a Supreme Master TV-nek. Általában sosem végzek éjfél előtt. Reggelig eltart, vagy addig folytatódik, amíg megkapom a következő adag dokumentumot, amit szerkesztésre küldenek nekem a Supreme Master TV-hez. A sok csapat egyik tagja vagyok, nem csak egy csapaté, mert mindet ellenőriznem kell. Bármelyik csapatnak is legyen műsora a tévénken – velük együtt kell dolgoznom. De szerencsére a szerkesztési munka nem túl nyomasztó, mert most jobb rendszerünk van. Több tehetséges emberünk van. És a dolgok többé-kevésbé rendeződtek, nem úgy, mint az első években, amikor minden szót, minden vesszőt, minden gondolatjelet és minden betűt követnem kellett. De még mindig rengeteg munkám van, még az is, hogy tudjam, hogy nem követnek el hibákat, vagy jól írták meg, hogy nem kell semmit hozzáadnom vagy kijavítanom – mégis, először el kell olvasnom őket. Ez rengeteg munka – nem csak az olvasás, hanem meg kell néznem azokat a videókat is, amiket küldenek. Szóval ez elég sok munka, és nincs elég időm semmire a munkán kívül, és sok más plusz feladatra sem, ahogy tudjátok. Minden időbe telik. Nos, ma ISTEN azt akarta, hogy beszéljek VELE. Még egy időpontot is egyeztetett velem a nap elején. Azt mondtam: „Miért nem most, ISTEN?” Ő azt mondta: „Nem, 10 óra körül.” Ó, szóval rohantam, rohantam, rohantam 10 óráig, és még pár percet késtem is. És ISTEN azt mondta: „Ne aggódj, adok neked még 19 percet.” Hű, pontosan 10:19-kor éppen befejeztem mindazt, amit meg kellett tennem. Úgy értem, mindazt, amit sürgősen el kellett küldeni, mert minden nap vannak műsoraink. Nem mondhatom, hogy „Ó, majd jövő héten megcsinálom”, vagy „Holnap”. Néhány műsort nem lehet holnapra halasztani – most kell megcsinálni. Így ISTEN tudta, elfoglalt vagyok. Azt mondtam: „Most beszélhetünk, Drága URAM.” Ő azt mondta: „Nem, később, este 10-kor.” Szerencsére, mert sok műsort, amit holnapra kell elkészíteni – mivel holnap kerülnek adásba –, mind azelőtt elkészülnek. Még van, azt hiszem, néhány befejezetlen műsorom, de ezek nem a sürgősek. Ezért este 10 körül, pontosan 10:20-kor, amikor pontosan ott voltam. És mivel a legutóbbi megbeszélésen, néhány napja vagy talán egy hete, szóba került a biztonságom az erdőben, ezért kicsit éberebb lettem. És tegnap este, mielőtt a róka-személy jött és elmondta nekem, ISTEN is már mondta, hogy minden rendben van, legalábbis ma, 24 órával később. Minden nap csak a következő 24 óra dolgairól kérdezek, mert ennyit tudok csak kezelni a televíziós munkám és minden más mellett – az üzleti teendők és azon csapattagoknak a gondozása mellett, akikkel kapcsolatba léphetek, főleg a házon belüli csapattagok. Mert nekik is csak emberi testük van – hús, puha, érzékeny, és néha problémájuk van. Talán hirtelen rosszullét, vagy hirtelen megbotlás, vagy valami, ami talán megsérti a lábujjukat vagy a lábukat. Akkor nekem is beszélnem kell velük, és mondanom, mit tegyenek, mert néha túl elfoglaltak. Nem gondoltam volna, hogy kellene, de nem biztonságos tovább húzni a fájdalmat vagy a kellemetlenséget. Azonnal intézkednünk kell. És attól is függ, hogyan kell kezelni. Szeretnek velem beszélgetni, és tanácsot kérni tőlem. Így időt kell velük töltenem, néha órákat, hogy beszélgessünk, megvigasztaljam őket és ilyesmi. És az egyik dolog a másikhoz vezet. Néha tartunk egy ilyen beszélgetést, csak hogy jobban érezzék magukat. És ez egyben lehetőség is egy szorosabb, nyitottabb, nyugodtabb beszélgetésre. Így ez jót tesz a munkakedvüknek és a csapattársi kapcsolataiknak is. Photo Caption: „A Nap bölcs üzenete, hallja bárki?”
