Az az emberektől függ. (Igen.) Minden Isten a mennyekben kétségbeesetten segít. Különben a bolygó eltűnt volna. De az emberek, még mindig ragaszkodnak a saját húsdarabjukhoz is, amit bármikor letehetnek.
(Mester korábban említette, hogy a pókok postások. Ha szabad, akkor beszélnél Mester más állatok szerepéről?)
Oké. Nem folytathatom örökké. Tudjátok, hány millió faj van ezen a bolygón? (Igen.) Milliárdnyi, legalább. (Igen.) Tehát elég azt mondani, hogy minden állatnak megvan a szerepe, amit eljátszik. (Igen.) És segítik és áldják a bolygónkat, az embereinket, minden módon a képességeik szerint, akár nagy, akár kicsi. (Igen, Mester.) A póknak az a feladata, hogy postás legyen. (Értem.) Ha kimentek és a pók pont elétek esik le, például. Ha bementek a házatokba, akkor figyelmet kell fordítanotok arra, hogy mit mondanak nektek. De azt hiszem, a legtöbb ember telepatikusan süket. (Igen.) Tehát nem hallanak semmit. És ha a pók pontosan elétek esik le, amikor kimentek… Néha a fáról vannak, vagy a póznáról vagy valahonnan, leesnek elétek, a selymes szálukkal, akkor el akarnak valamit mondani nektek. De haszontalan elmondani nektek vagy bárkinek. Nem hallanak semmit! (Értem.) Csak én hallom. És még pár ember tényleg hallja, de nagyon ritka, nagyon kevesen. (Igen, Mester.) Nagyon kevés embernek még megvan ez a telepatikus képessége. (Igen.) Korábban nekem se volt meg. Blokkolva voltam ebben is, (Nahát.) hogy ne tudjak semmit. Csak néha tudtam valamit, de nem... most más. (Igen, Mester.) Most, ha van időm, ha odafigyelek, akkor hallom. Hallom, ha el akarnak mondani valamit. Azután tudom. (Jó. Köszönjük Mester.)
Néha még vigasztalni is jönnek, nem hoznak semmilyen hírt. Csak azt mondják, például, “Kérlek, ne sírj, ne légy szomorú.” (Igen.) “Légy türelmes.” Valami ilyesmit. “Légy boldog, légy békés.” Időnként ilyesmit. Ma reggel jött egy kis pók, ezt mondta nekem. Nagyjából ilyen nagy, ilyen kerek összesen, beleértve a lábakat is persze. És még kicsi is. Tegnap, egy ilyen kicsi, mint az evőpálcika feje, szintén mondott valamit nekem. (Nahát.)
Mert az Istenségek arra használják, hogy üzeneteket adjanak át nekem. De nem vagyok benne biztos, hogy az Istenek másoknak is üzennek, vagy csak megvan a saját telepatikus ösztönük, hogy elmondják az embereknek. (Igen, Mester.) Néhány jó embernek, eljönnének és átadnák az üzeneteket, de a legtöbbjük nem érti meg, nem tudja, nem hallja, nem látja. Már az is szerencse, hogy nem nyomják őket agyon. (Igen.) Értitek, amit mondok? (Igen, Mester.) Ezért mondom el nektek, nagyon sajnálom a pókokat és másokat, akik próbálnak jönni, hogy üzeneteket adjanak át más lényeknek. Elkapják őket, vagy agyon nyomják őket, vagy lehet, hogy rájuk lépnek, vagy rájuk csukják az ajtót és szétlapítják őket a kettő között, bármi. (Igen.) Az életüket kockáztatják, csak azért, mert meg kell tenniük. (Igen, Mester.) Szeretik is ezt csinálni. Sok esetben szeretnék megtenni, mert az egy jó ember. Néhány esetben nekik nem tetszik, mert az a személy nem jó és tudják, hogy meg fognak halni. (Ó. Hű.) Az a személy szétlapítja majd őket, például így. De még akkor is megteszik.
Mondom nektek, az összes állat áldás a világunk számára. Még ha néhány állat meg is öl néhány embert, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de annak az embernek feltehetően így kellett meghalnia. Ez nem az állatok hibája. Vagy, emlékszem egy elefántra, aki kiszabadult és meg akarta ölni az embereket, mert megölték a kicsinyét. Zaklatták és kínozták a kicsinyét, hogy kiképezzék. Nagyon brutális módon, megverték, majd hagyták sírni és megtörték az akaratát, hogy legyőzzék, és rávegyék, hogy ismételje meg a dolgokat, és ha nem tudta, ha nem ment, akkor megverték, vagy késsel megvágták és ilyen dolgok. (Igen.) Ezután a kiselefánt meghalt, ezért az anya dühös lett (Igen, Mester.) és kiment és bosszút állt. Ez egy nagyon ritka eset. (Igen.) Vagy néha akár, a nyugodt, békés tehén üldözött egy embert és megölte azt a személyt. Mert elegük lett. (Igen, Mester.) Lehet, hogy az a személy megölte a borjaikat, vagy megkínozta őket valami szadista módon.
Néhány ember nagyon szadista. Nem csak ölnek, kínoznak is. És az élő állatokon való kísérletekkel tanítani a gyerekeket, vagy a laboratóriumban, ezek szintén szadisták. Örökre be kellene tiltani már tegnaptól. (Igen, Mester.) Nem tudom eléggé hangsúlyozni. A mi világunknak sok szadista embercsoportja vagy politikája van. Hülye, idióta, brutális, kegyetlen, ördögi intézkedések, amiket be kell tiltani, meg kell szüntetni. (Igen, Mester.) Amíg a világunk nem lesz még jobb. (Igen.) Ha a világunk jobbá akar válni. Nem csak az állatok gyilkolásáról van szó a vágóhídon, hanem a laboratóriumokban is. (Igen.) (Igen, Mester.) Nem csak úgy ölnek, megkínozzák őket! Mint az élveboncolás és ilyesmi. Ó, Istenem. A következőt kérem.
(Az utolsó konferencián, a Mester arról beszélt, hogy bolygók jönnek létre,) Igen. (és a karma újra és újra elkezd kialakulni. Van az a pont, ahol a bolygók már nem mennek keresztül többé a körforgáson, magasabb szintre fejlődnek és nem mennek visszafelé?)
Az az emberektől függ. (Igen.) Minden Isten a mennyekben kétségbeesetten segít. Különben a bolygó eltűnt volna. De az emberek, még mindig ragaszkodnak a saját húsdarabjukhoz is, amit bármikor letehetnek. Az ízlelésük miatt nem bánják, ha a bolygó tönkremegy! Ha gyermekeik, unokáik, dédunokáik egy pokolban fognak élni. Nem bánják, ha a világjárvány folytatódik. Nem bánják, ha a világ tönkremegy. Ezért a darab húsért a szájukban, nem bánják! Nem érdekli őket! Úgy tesznek, mintha nem értenék. Úgy tesznek, mintha nem tudnák. Tudjátok, miről beszélek? (Igen, Mester.) Tehát az egész emberi fajtól függ, hogy mit csinálnak. (Igen, Mester.)
Az orvos mondhatja az embereknek, hogy szedjenek gyógyszert, de nem kényszeríthetik őket gyógyszert szedni, ha nem akarják. (Igen, ez igaz.) Ha meg akarnak halni. (Igen.) Amíg túl ártalmasak, aztán... Néha arra gondoltam, ez a bolygó… Ó! Annyi minden! Ez nem csak a húsos étrend. Az alkohol, a cigaretta, a drogok, a méreg, a háború... Ez a laboratóriumi kegyetlenség, állatkínzás mindenhol, nem csak a vágóhídon. (Igen, Mester.) Kegyetlenkedés az emberekkel, és a családon belüli erőszak, és gyerekek, felnőttek bántalmazása. Olyan sok minden van ezen a világon! És sok hely annyira megsérült, és folyamatosak a katasztrófák. Tájfun és áradások és…
Nem tudom, hogy volt-e valaha is olyan sok katasztrófa mint ezek, korábban. Nem hiszem. És még mindig ragaszkodnak ehhez a véres, csöpögő, vérző húsdarabhoz a szájukban, és ezt hívják ételnek. Nem is érdekli őket, ha valaki más haldoklik körülöttük, vagy a gyerekek szenvednek. És szegénység és mindezek mindenhol. Szóval ne engem kérdezz, mennyi időbe telik, vagy lesz-e. Én ugyanezt a kérdést teszem fel, amit te. Szóval talán válaszolhatsz nekem, miután utánanéztél. (Igen, Mester.) Miután láttad mindezt a jelentésben.
(Igen. Mester, van egy sci-fi történet, amelyben idegenek jöttek a Földre és látták a bikaviadal kegyetlenségét. Ezért az összes résztvevőnek a stadionban fájdalmat okoztak ugyanabban az időben, amikor a bika érezte azt. Ennek eredményeként az emberek szívesen megszüntették a bikaviadalt.) Igen. (Tehát hasonlóképpen, Mester, van módja annak, hogy egy pillanatra felébredjen az emberek empátiája, hogy érezzék azonnal az állatok szenvedését?)Ó. (A karmikus büntetések és szenvedések a pokolban nem azonnaliak, és így az emberek nem veszik észre a tetteik következményeit.)
Ó. Csináljuk! A Menny megteszi! (Hűha.) De visszamennek, és ugyanazt teszik legközelebb, a következő percben, a következő másodpercben. (Igen, Mester.) Emlékszel a Ksitigarbha Szútrára? Néhány Bodhisattva kérte, hogy az összes Bodhisattva, minden Buddha segítsen, és megmentenek minden lényt, még a pokolból is, de amikor visszamennek és jobb helyzetbe kerülnek, megint csinálják. Ugyanazt a hibát követik el újra. Többé-kevésbé. Ezért Ksitigarbha örökre a pokolban marad, még. (Hűha.) Mert a maja megmérgezte őket. És beültették nekik ezt az úgynevezett agyi chipet. Mint amikor beraksz valamilyen chipet az emberek testébe vagy a kutyák testébe, meghatározni a személyazonosságot. Ilyesmi.
Szóval, azt akarom, hogy ez az egész befejeződjön, teljesen. De nem tudom, meg tudom-e tenni mindezt életemben. (Igen, Mester.) Ezért mondtam neked, az én időm nagyon értékes. (Igen, Mester.) És ezért utálom, amikor valaki megpróbál engem zavarni, csak hogy felhívja a figyelmet. Vagy ostobaságokat kérdez. Vagy bármi, csak az önző céljaikért. (Igen, Mester.) Ezért nincs ehhez türelmem. Nem volt.
Oké. Most... Nem mindig lehet nagy léptekben haladni. Mert az emberek azonnal meghalnak, ha elmekontrollt használsz, agykontrollt, akkor az emberek nem fogják tudni, hogyan reagáljanak a normális életben. (Igen, Mester.) Fel kell ébreszteniük magukat. Különben, ha te irányítod az elméjüket és az agyukat, akkor halálra lesznek ítélve. Már nem tudnak működni. És meg tudod csinálni talán ideiglenesen, és akkor oké, az emberek abbahagyják. A következő percben, ahogy elengeded, visszamennek megint csinálni a dolgaikat. (Igen, Mester.) Hacsak nem agyhalottak. Ez bonyolult, nem olyan egyszerű. Mert az emberek felépítése nem játék, az nem egy robot. (Igen, Mester.)
Az elme ereje is mögötte van. És a karma. (Igen.) (Értem.) A karma erő eltűnt, így ez nem kényszeríti őket, hogy többet tegyenek, vagy több bajt adjanak a karmájukhoz, kivéve azt, amit meg kell tenniük. (Igen.) És a maja eltűnt. De még mindig van valami az emberek lényében, az elméjükben, az agyukban, amit nem lehet mind azonnal megtisztítani, vagy meghalnak. (Igen, Mester.) Még a tanítványoknak is át kell esniük valamilyen karmikus következményeken. Mert ha a Mester mindent megtisztít, akkor nincs okuk itt élni. (Igen, Mester.)
Van még kérdés? (Nem, ez volt az utolsó kérdés, Mester. Nagyon köszönöm.) Oké. Boldog vagy? Szeretnél kérdezni többet a válaszokról, amiket mondtam? Bármit, ami még nem világos az elmédben, a válaszon keresztül, vagy a kérdésen keresztül? Vagy szeretnél többet kérdezni? (Nem, rendben vagyunk, Mester.) Rendben vagytok? (Igen, Mester.) Nincs elég agy, hogy kérdezzen. Egy hónapba telt mindezért, csak 17 kérdés mindannyiótoktól. Azt mondom, hogy egy csomó jóság vagytok. De ez nem egy nagy csapat. Még akkor is. Mindegy. Jó, hogy kérdéseket teszel fel. Megígértem, hogy olvasok néhány történetet, és akartam, de... mondok valamit, ha tehetném, megtenném. (Igen, Mester.) Mert el akartam mondani dolgokat a történeteken keresztül. (Értem, Mester.) És akkor lehet, hogy lesz több anyagotok, több inspirációtok, hogy többet kérdezzetek. (Igen.) De egyelőre nem tudom összehozni. (Igen, értem, Mester.)
Csak el akarok most búcsúzni. És kívánom mindnyájatoknak a legjobbat, hogy mind nagyobb összhangban legyetek a szellemi erőkkel annak érdekében, hogy lelkesebbnek, inspiráltabbnak, kreatívabbnak és boldogabbnak érezzétek magatokat belül. (Köszönjük, Mester.) Oké, viszlát legközelebb. (Köszönjük, Mester.) Talán, rendben? (Igen, Mester.) Csak örülhetünk a napi áldásainknak, mert soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. (Igen, Mester.) Rendben. Isten áldjon. (Köszönjük, Mester.) És köszönöm mindannyiótoknak azt is, hogy szorgalmasan, teljes szívvel, feltétel nélkül és együttműködve dolgoztok. Érezzétek igazán a Mester Erő szeretetét és a Mindenható Isten szeretetét! (Köszönjük, Mester.) Csaó.