Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Minden nap csak a következő 24 óra dolgairól kérdezek, mert ennyit tudok csak kezelni a televíziós munkám és minden más mellett – az üzleti teendők és azon csapattagoknak a gondozása mellett, akikkel kapcsolatba léphetek, főleg a házon belüli csapattagok. Mert nekik is csak emberi testük van – hús, puha, érzékeny, és néha problémájuk van. Talán hirtelen rosszullét, vagy hirtelen megbotlás, vagy valami, ami talán megsérti a lábujjukat vagy a lábukat. Akkor nekem is beszélnem kell velük, és mondanom, mit tegyenek, mert néha túl elfoglaltak. Nem gondoltam volna, hogy kellene, de nem biztonságos tovább húzni a fájdalmat vagy a kellemetlenséget. Azonnal intézkednünk kell. És attól is függ, hogyan kell kezelni. Szeretnek velem beszélgetni, és tanácsot kérni tőlem. Így időt kell velük töltenem, néha órákat, hogy beszélgessünk, megvigasztaljam őket és ilyesmi. És az egyik dolog a másikhoz vezet. Néha tartunk egy ilyen beszélgetést, csak hogy jobban érezzék magukat. És ez egyben lehetőség is egy szorosabb, nyitottabb, nyugodtabb beszélgetésre. Így ez jót tesz a munkakedvüknek és a csapattársi kapcsolataiknak is. Egy pillanat, emlékeznem kell. Mert azt hihetik, hogy ez csak apróság, és majd meggyógyul, de nem mindig van így. Én, például, nagyot estem néhány napja, vagy talán egy hete, most nem emlékszem. MAPA és a Szentháromság hosszú órákon át tényleg segített a gyógyulásomban. És jól vagyok. Azt hiszem, nem volt agyrázkódásom vagy ilyesmi. Csak a tartós fejfájás nem múlt még el, habár jól vagyok. Még dolgozom, és minden a szokásos. Csak időnként fáj egy kicsit a fejem. Ma pedig jobban fáj, mint az elmúlt napokban, amikor egyáltalán nem fájt. Gondolom, az esés miatt van. Valóban nagyon erős lökés volt. Az erős lökés nem olyan, hogy csak egy személy meglök. Egy nagy banda. A negatív, valóban bármit megtesznek, hogy megszabaduljanak tőlem, de azt mondtam nekik: „Unkraut stirbt nicht.” Ez németül van; így mondják. Azt jelenti, „A vad fű nem pusztul el.” Ez valóban így van. Lekaszáljuk a füvet, vagy néha gyökerestül kiássuk. Néhány nap múlva, különösen egy kis eső után, újra kihajtanak, zölden, erősen és élettel telve. Ezért azt mondtam nekik: „Én egy vad, vad fű vagyok. Egy ‚haszontalan‘. Ezért semmi sem ölhet meg. Tovább fogok élni.” De ők mindig próbálkoznak. Vagy megpróbálnak ártani nekem… akár távolról is. Hű, olyan erőteljes ez a negatív erő! Ezért tudták uralni az embereket, az egész emberi fajt, az állat-személyeket, és más dolgokat is, a boszorkányokat és minden effélét. Ezért tudták uralni a Földet sok-sok ezer éven át egészen mostanáig. Azelőtt jobb dolgunk volt. Jól voltunk. Amíg aztán át akarták venni ezt a világot, és magukévá tenni, de aztán különféle módokon ölik az embereinket. És még ha közvetlenül nem is mindig érhetnek el engem, a tanítványaimat vagy akár a kutya-személyeimet használják fel, hogy zavarjanak, mert inkább magam viselném el a fájdalmat, mintsem lássam vagy tudjam, hogy a saját kutya-személyem beteg és tehetetlen, vagy a saját úgynevezett tanítványaimat ezek a lények zaklatják. Gonoszak és kegyetlenek. És nem minden úgynevezett tanítványom vagy akár csapattagom áll magas szinten, a negatív erő számára elérhetetlenül. A karmájuk, jelenlegi életük karmája is előtérbe kerülhet, az is néha jön és megzavarja őket, akkor nekem is közbe kell lépnem. Valamennyi karmát átvehetek, az egészet nem. Az nem megengedett. Ebben a fizikai világban ez nem így működik. Átveszek valamennyi karmát, és ha túl sok apró dolog, túl sok kis karma itt-ott, az a testre is hatással van. Nem vasból vagyok. Csak húsból és csontból vagyok, akárcsak ti. Rendben, ISTEN drága, gyönyörű tanítványai, úgy gondolom most, hogy a róka-személy a néhány nappal vagy héttel ezelőtti konferencia miatt jött el. Az egyik Rendkívüli Hírben említettem, hogy tanácskozásra kell mennem. Közvetlenül a Buddha Királlyal való találkozó után négyszemközti tanácskozást kellett tartanom MAPÁ-val és néhány Buddha Királlyal. Nem a világról vagy ilyesmiről volt szó. Hanem, nos, rólam. A változatosság kedvéért minden rólam szólt. Meglepődtem. Nem mondták meg előre, milyen tanácskozás lesz, és milyen témája lesz a tanácskozásnak. Csak közben és utána tudtam meg. Szóval emiatt, a biztonságomról beszéltek, és hogy elektronikus eszközt kell használnom, hogy megóvjam magam. A Buddha Király azt mondta: „A biztonság az első.” Most nincsenek nálam a jegyzetek, így később olvasom fel őket nektek. Még mindig vonakodom, de azt hiszem, talán a kilencven százalékát felolvasom majd nektek, csak hogy tudjatok róla valamit. Különben, vannak belső tapasztalaitok, de azok nincsenek nektek, amik nekem vannak. Gondolom, gyakran kérdeztek a naplómról és hasonlókról, vagy arról, hogy mit tettem, én pedig nem mindig mondok el nektek mindent. Nem tettem. Mostanában viszont úgy gondolom, el kellene mondanom valamennyit abból, amit lehet, legalább valamit, hogy ti is tanuljatok belőle. Így azt is megtudjátok, hogy ez és ez történik az életemben, és ezt-azt kell tennem, vagy lehet tennem, vagy hogy megnyertem egy kis béke-csatát, és pár ország háborúmentes lett, és hasonlók. De nem mondhatok el minden részletet, mert a csata az csata, akár fizikai, akár asztrális, hasonlóak. Magatok is elképzelhetitek. Különben túl sok időt elpazarolok, ha elmondom, ki kit ölt meg. Egyik előírásunk tiltja az ölést. De az emberek és bolygónk védelméért, életben tartásáért bizonyos ördögöket ki kell iktatni, mert a negatív erőnek dolgoznak, és embereket ölnek vagy csonkítanak meg, vagy elkábítják őket, vagy oly sokféleképpen irányítják őket, hogy még emlékezni se tudnak ISTENRre. Még nem is imádkoznak, még néha sem. Azt sem tudják, hogyan kell imádkozni, vagy sosem járnak templomba, mecsetbe vagy más vallási intézménybe, amelyeket különféle nevekkel illetnek. Mint például a zsidó zsinagógák. Tudjátok, minden vallás épít imahelyeket, csak más-más néven nevezik őket, mert eltérő a nyelvük. Ennyi az egész. A keresztények például templomnak nevezik a gyülekezeti imádkozó termüket. A buddhisták szentélynek nevezik ezt az épületet. A muszlimok pedig mecsetnek nevezik a szent helyüket, ahol összegyűlnek ISTENt imádni. Ez csak néhány példa. És nekünk is megvan a saját templomunk. Ez a szent test, amelyben a Szentlélek lakozik. A Biblia így fogalmaz: „Nem tudjátok, hogy ISTEN temploma vagytok, és a Szentlélek bennetek lakozik?” Illetve: „ISTEN Országa bennetek van.” Ezért erről a templomról is gondoskodnunk kell, és meg kell tisztítanunk, ha még nem tiszta: kezdve azonnal a vegán életmóddal, hogy a bennetek lévő ISTEN Országát visszanyerjétek. Takarítsatok el minden szemetet, amelyet rátok, körétek, belétek és rajtatok kívülre halmoztak fel. Tegyétek magatokat újra ISTEN tiszta, helyes, jól működő és szent templomává. Beszéd közben elfelejtek dolgokat, mert nincs leírt szövegem. Sosem használok megírt szöveget. Különösen, amikor ISTENnel vagy a Buddha Királlyal beszélek. Sosem tudhatom, mit fognak mondani nekem, hogyan írhatnék hozzá szöveget? Amúgy se volt soha szükségem rá. Amióta ISTEN Kegyelméből és Akaratából elvállaltam ezt a feladatot, sosem írtam meg előre szöveget a beszédeimhez. Többnyire csak ott ülök. Nincs előttem semmi, és nem nézek semmibe. Csak beszélek, mert az közvetlenül ISTENtől érkezik. Ha hibásan mondok valamit, az az emberi mivoltom hibája; ISTEN sosem hibázik. Az emberek, néha hibázunk beszéd közben. Még olvasáskor vagy halláskor is félreérthetünk valamit, majd rosszul ismételjük meg. Ezért történik oly sok baj ebben a világban. De én nem követek el olyan szörnyű hibát. Persze, nem angolnak születtem, ezért egy általam sosem használt szó egyszer csak előjöhet, és talán rosszul ejtem ki. De ez csak apró hiba. Egyesek az égbolton lévő „Nap” (Sun) helyett az angol „son”, vagyis „fiú” szót mondják. Néha tréfából mondják, csak hogy ugrassanak valakit. Azt mondják: „Te vagy a fiam.” Ezalatt azt értik: „Te vagy a Napom”, mert a szavak hasonlók. Más szavakat pedig még sosem használtam, ezért előfordulhat, hogy elfelejtettem őket. Ez minden – nem nagy hiba. Nos, az ISTENnel és néhány Buddha Királlyal korábban folytatott beszélgetés, találkozó és tanácskozás miatt… Az előbb elfelejtettem folytatni, ezért most megteszem. Szóba került a biztonságom az erdőben, ezért azóta valamivel elővigyázatosabb lettem. Valójában többnyire tíz méternél messzebbre nem megyek, még sétálni, gyalogolni sem. Így többnyire biztonságban vagyok. Vannak nagy állat-személyek, például nagy szarvas-személyek és más termetesebb lények, de az állat-személyek nagyon szelídek velem. Talán rám néznek, vagy néhányszor meghajtják a fejüket, aztán távoznak. Semmi gond. A tanácskozás óta azonban valamivel tudatosabban figyelek a saját környezetemre. Ezért jobban odafigyelek. Photo Caption: „A természetet nehéz lemásolni”
